A THT szaklapban 2022 júniusában megjelent interjú:
2022. május 31-én hirtelen fellépő egészségügyi okok miatt a Társasházak és Társasházkezelők Országos Egyesületének alapító elnöke, dr. Bék Ágnes lemondott, és fájó szívvel ugyan, de új vezető tisztségviselőt választott meg az egyesület taggyűlése, méghozzá dr. Gyárfás Róbert személyében. (A vele készült podcast itt hallgatható meg)
Gyárfás Róbert évekig volt a TTOE elnökségének tagja. A közgazdász végzettséggel és doktori fokozattal rendelkező szakember pályafutásának jelentős részét a bankszektorban töltötte. A nyolcvanas/kilencvenes években a Magyar Nemzeti Bank előadója, főcsoportvezetője, elnökségi tanácsadója volt, illetve különböző bankoknál töltött be felsővezető pozíciót, többek között az OTP Banknál, vagy a Bank Austria Creditanstalt Hungary-nél. Fő szakterületei elsősorban a külső forrásbevonás, a gazdasági egyensúly és növekedés, a devizagazdálkodás, illetve a fejlesztési, finanszírozási, pályázati rendszerek voltak. Kutatott és szakszemináriumot tartott a mai Budapesti Corvinus Egyetemen. Az ezredfordulón alapította meg saját cégét, amely elsősorban üzleti és pénzügyi tanácsadással foglalkozott.
Az új elnököt megválasztása kapcsán kérdeztük a társasházkezelői piacot érintő legfontosabb trendekről és a TTOE-val kapcsolatos terveiről.
THT: Mi volt az oka, hogy annak idején társasházkezeléssel kezdett el foglalkozni?
Gy.R.: Társasházban éltünk, és azonnal világos volt, hogy az osztatlan közös tulajdon, a közös vagyon rendkívül jelentős érték, a társasházban lakók családi vagyonának számottevő része. Olyan társasházkezelésre van tehát szükség, amely nem csak a komfortot, hanem a vagyon üzemeltetését, megőrzését is biztosítja. Évtizedekkel ezelőtt sajnos látható volt, hogy nem ezzel a felfogással álltak hozzá az emberek. A többség állami bérlakásként tekintett az otthonára, ami azonban azóta döntően megváltozott. Számomra mindenestre innen indult, hogy a társasházkezelés egy fontos dolog, fontosabb annál, mint amit a közvélemény gondol. Egyébként a közvélemény mai napig sem látja ilyen világosan, pedig ez mintegy egy millió lakást és több millió embert érint.
THT: Ön szerint mik a társasházkezelői szakma legfontosabb kérdései ma?
Gy.R.: Az első társasházi törvény 1924-ben született meg Magyarországon, pont amikor az MNB-t alapították. Az UIPI is 1923-ban jött lére, vagyis európai szinten is akkor, nagyjából 100 éve kezdtek el ezzel foglalkozni. Törvényváltozás többször volt azóta hazánkban is, ám akkor volt a legutóbbi komoly módosítás, amikor megépültek az első lakótelepek. Addig is voltak társasházak, de azok leginkább négy, hat, nyolc lakást jelentettek, nem pedig több száz albetétes tanácsi bérházat, lakásszövetkezetet. 2003-ban próbálkoztak egy olyan törvénnyel, ami az akkori viszonyok szerint szabályozta ezt a kérdést, ám mára ez komoly korszerűsítésre szorul. Én mindebből azt vonom le, hogy a kérdéskört nem kezelik olyan szinten, amennyire az fontos. Ráadásul szerintem nem népszerű ez a szakma. Sokan abba is hagyják a problémák miatt. A fiatalok számára sem elég vonzó. Ha egy fiatal szakmát választ miből indul ki? Szerintem három tényezőből: 1) érdeklődés; 2) a szakma presztízse; 3) megélhetés. Ha ezt a hármat nézzük, akkor például a presztízs már eleve nem felel meg a szakma fontosságának, sem az egyén, sem a társadalom sem a nemzetgazdaság szintjén. Az, hogy ehhez a hivatáshoz külön kell tanulni és képesítést szerezni szintén kihivás, és a képzési rendszer sincs ott az én meglátásom szerint, ahol indokolt lenne. Az lenne az ideális, hogy ha valaki végigmegy a kurzusokon, akkor tényleg tudja ezt a foglalkozást űzni, meglenne hozzá a gyakorlati ismerete. Minden szakmának van jó gyakorlata, egy „best practice”. Ezt nálunk valahogy mindenki saját magának, autodidakta módon kezdi el kialakítani, és csak nagyon kevés helyen jelenik meg ez átfogóan. Talán a társasházkezelő szoftverek azok, amelyek tartalmaznak egy komplex know-how-t.
Ugyanakkor, ha van egy komoly tudás, és van egy értékes tevékenység, akkor ehhez igazodnia kell a megbecsültségnek anyagilag is. Ha valaki elvállal egy házat, két házat, abból nem lehet megélni. Van egy méretnagyság, huszonöt -harminclakásos épület, ami alatt nem is érdemes vele foglalkozni.
THT: Véleménye szerint mik a társasházak számára legsürgetőbb problémák?
Gy.R.: Romlik az épületállomány állapota, leértékelődnek a lakások, a nemzeti vagyon is veszít az értékéből. Ez a folyamat egyértelmű, de jelenleg valamennyire eltakarja az ingatlan áremelkedés. Igaz, csak valamennyire, hiszen azt mindenki tudja, hogy egy régi, elavult vagy épp ellenkezőleg, egy új építésű háznál milyen szolgáltatásra számíthat. Mai napig érezni azt a mentalitást, hogy a saját lakásomat felújítom, de magával a környezettel vagy épülettel nem akarok foglalkozni, nincs rá pénzem. Ilyenkor lesznek a rossz állapotú házban felújított lakások. Én úgy látom, hogy nem tudják megoldani ezt a kérdést a társasházak, társasházi közösségek. Komoly állami, kormányzati, önkormányzati, banki háttér kell, sőt, ide szükségesek lennének az EU-s támogatási alapok.
Az, hogy megszűnt a lakás-takarékpénztár (LTP), az egy szinte drámai fejlemény ebben. Pénzügyileg is és még inkább gondolatilag hiányzik az, hogy az osztatlan közös részek felújításához előtakarékoskodni is kell. Kritikus kérdéskör ez, hiszen ha nem változtatunk, akkor ez az állapot nem hogy konzerválódik, de romlani fog. Ám ha sikerül a változás, akkor az valódi fordulatot fog jelenteni. Mindehhez saját erő, visszterhes forrás (banki hitel) és vissza nem térítendő támogatás is kell.
Mikor elindultak a lakástámogatások, a TTOE-nak volt egy kezdeményezése, hogy legalább egy része osztatlan közös tulajdonra is felhasználható legyen, de sajnos nem vezetett eredményre. Az emberek tudják, hogy a saját lakás értéke és ára mennyire függ az épület értékétől, ám ennek ellenére sokszor nagy a kontraszt a lakás és az épület műszaki és esztétikai állapota között.
A szemlélet és a finanszírozás ugyanakkor egy dolog, de még nem beszéltünk a felújítási projektek menedzsmentjéről, ami elképesztően meghatározó tud lenni: Szakszerűség, jogszerűség, gazdaságosság és érdekegyeztetés. Aktív fellépésre lenne szükség, mert nekünk nem pont azok a problémáink, amiket egy nyugat-európai országban kell megoldani.
THT: Mennyire érinti Ön szerint a COVID utáni válság, illetve az ukrán konfliktus a társasházkezelők munkáját?
Gy.R.: A lakók életvitele megváltozott: Sokan alakítottak ki irodát otthon, így a munkával kapcsolatos tevékenységi terület is a lakás lett. Voltak országok, ahol támogatás is volt erre, és ez be is jött a munkáltatóknak is; az emberek egy része jobban dolgozott; összességében az országok gazdaságának is. Annak ellenére, hogy hiányozhat a szociális környezet, az új modell hosszútávon is megmaradhat: Ahol hatékony a munka Home Office-ban, ott ez tartóssá válik, vagy kiegészül heti egy-két nap bejárással. Ez azzal, hogy felértékelődik a lakás és a lakókörnyezet szerepe. Nagyobb figyelem irányul majd a lakásfelújításra, ami egy tartós pozitív hatása lehet a járványnak. Új igényeket fognak támasztani a tulajdonosok az életvitel változás miatt, ami viszont konfliktus helyzetekkel járhat. Előttünk lehet egy válság is, ami alig kezdődött még el. Várható, hogy az emberek árérzékenyebbek lesznek és még inkább sokallani fogják a közös költséget, a társasházkezelő költségét, a közös képviselőknek ilyen körülmények mellett kellene növelni a teljesítményüket.
THT: A TTOE új elnökeként milyen célokat tűzött ki maga elé?
Gy.R.: Szeretném azzal kezdeni, hogy az alapító elnök, dr. Bék Ágnes tizenöt éves munkája nagyon értékes volt, megtiszteltetés átvenni ezt a funkciót. Ő volt az, aki az egész egyesületet felépítette és számítunk arra, hogy gyorsan felgyógyul és visszatér. Ugyanakkor nekem már korábban is volt néhány gondolatom, amit Ágnessel is megosztottam, amik akkor is napirendre kerültek volna, ha nem derül ki 1-2 héttel a közgyűlés előtti elnökségi ülésen Ágnes betegsége.
Van egy sor olyan szolgáltatása az egyesületnek, ami tagsághoz kötődik. Például a tagok megkapják a THT magazint, konferenciák jogi anyagaihoz emailben hozzájutnak, a THT honlapján az egyesületi tagok kérdezhetnek és kapnak is válaszokat, a lap on-line felületén a korábbi lapszámok is megjelennek a tanácsadók anyagaival együtt. Kéthetente csütörtökön online tanácsadás van, ami bevált és nagyon népszerű. Ezeket érdemes és indokolt tovább vinni, nem is kérdés. Ugyanakkor véleményem szerint a TTOE az egyetlen olyan országos szervezet, amely alkalmas arra, hogy az eddig felvetett kérdéseket képviselni tudja. A közös tulajdon fenntartása és fejlesztése rendkívüli felelősség, egyúttal nemzetgazdasági érték - amit a tulajdonosok és a kormányzat felé is artikulálni kell. A TTOE szerepet vállalhat a jó szakmai gyakorlatok (best practice-ek) megosztásában. Nagyobb feladat, hogy a jelenlegi, meglévő jogszabályi környezeten szükséges nagyon komolyan változtatni, korszerűsíteni, Indokolt összeállítani egy anyagot a kormányzati jogszabály-előkészítés számára, ami megfogalmazza a problémáinkat. Ehhez TTOE munkacsoportot is érdemes felállítani akár oktatási intézmények, egyetemek közreműködésével.
Feladat az is, hogy a társasház kezelői munkát komoly szakmaként kell elismertetni, ennek feltételeit pedig a képzésben, oktatásban kell megteremteni, illetve egy minősítési rendszerben. Mindezek megvalósításához a TTOE vezetőinek, az elnökség tagjainak, a felügyelő bizottságnak és az etikai bizottságnak valamint az egyesület tagjainak a tevékenysége kiemelten fontos. Az ilyen munkát megszervezni és finanszírozni külön feladat. A kibővített tevékenységhez kibővített forrásokra van szükség. Ha megnézzük a TTOE éves költségvetését például, akkor az egy százalékokból nem volt bevétel, ami egy kiaknázatlan lehetőség. Feladat tehát van bőven, és már idén szeretném, ha ezekben közös erőfeszítéssel előrelépéseket tennénk.